Már hetek óta erre az alkalomra várok! Sőt, pontosítanék: inkább egy egész éve.
Nagyszüleim ugyanis rendszeresen, évente kétszer zalai körútra indulnak. Nem is ok nélkül: mivel a fél családom innen származik, jócskán van hová ellátogatni, és az ilyen kiruccanások - előbbiek okán - 2-3 napig is eltartanak. Közben mindig megy a dínom-dánom, az öregek közt csak úgy röpködnek a tájszavak, melyeket senki más nem ért, és mindig előkerülnek a göcseji finomságok, házi pálinka, házi bor, házi körte, házi méz, házi minden, ha kisebbek lennénk, tán még a házifeladat is. Tavaly pedig a mindenszentekkor tett látogatásunk számomra egy újabb színfolttal bővült, sőt, mindjárt hárommal... Elárulom: Ha fel akarnám sorolni őket, mindhárom "GC"-vel kezdődne.
Idén még tovább vittem ezt az elképzelést: gyalogos útvonalat terveztem, hogy végre a szélvédő túloldaláról is alaposan szemügyre vegyem a göcseji dombokat - más, szomszédos göcseji dombok tetejéről. A térkép szintvonalai lenyűgöző terepi formákat sejtettek az egész környéken, ami már előre meghozta a jókedvem az egészhez. És hogy már az első perctől kezdve se vesztegessem az időt, úgy egyeztünk meg, hogy engem már odafele úton, Egerszeg mellett kidobnak valahol, aztán az útbaeső (na jó, szándékosan az útba tervezett) kesseket sorban betalálva, végül gyalog érek el a rokonékhoz, akiknek egyébként Ormándlak külterületén van pincéjük és gyümölcsösük.
Eredetileg Ozmánbükről indult volna a túrám, de enyhe időbeli csúszásunkból kifolyólag többször változtattam a starthelyen. A végleges verzió Egerszegre érve alakult ki, egy kess elhagyásával (
GCPCZH - majd legközelebb), A
GCSZTG láda közelében jelöltem meg a túra kezdőpontját. A gyakorlatban aztán Zalaszentgyörgy után raktak ki valahol a főút mentén.
Tehát a lábam talajt fogott, végre elkezdhette falni az első métereket. A kerékpárúton indultam, majd kicsivel a lakott terület előtt bevettem magam a sűrűbe. Kis sárdagasztás, vagyis inkább tetőcserép-darabokon ugrálás után a tó nyugati oldalának ütköztem. Itt két pecás -ők voltak épp az egyedüliek a parton - elárulta, hogy a part mente remekül járható, így hamar a gáton termettem, onnan pedig csak egy köpés a láda.
A rejteket az előző megtalálók valamelyike roppant elmésen állította össze, a szokásos párhuzamos ágakon kívül két darab X-be tett, jó méteres faággal jelölve, hogy illetéktelenek a közelbe se merészkedjenek... Épp, mint ezerakárhányszázban a tróntermek őrei lándzsáikkal. Logolás után kicsit diszkrétebbé tettem a farakást, jópár fölös ágat elhajigáltam. Remélem sikerült javítani rajta.
Mindezek után, mára eddig egy találattal indultam a következő kess felé. Már megtettem vagy 300 métert, amikor valaki utánam kiabált - nem más, mint a láda rejtője! :) Nem mondom, hogy a legnagyobb meglepetésemre, valahol számítottam rá, és gondolom ő is rám. Egyszerű az ok: előző este már beszéltünk telefonon - minthogy a mára elsőként és másodikként betervezett ládát is ő rejtette, úgy véltem, ő tud a legjobb tippel szolgálni a két láda gyalogos összekötését illetően. A térképeim ugyanis semmi jóval nem tudtak szolgálni a Zala folyó keresztezését illetően. Mint aztán telefonon is megtudtam, nem véletlenül: Gyulaci se tudott volna jobbat tanácsolni az aszfalt kényszerű igénybevételénél, vagy a vízenjárásnál, de gálánsan felajánlotta, hogy szívesen átvisz kocsival.
Kis eszmecsere után aztán elég könnyen "rábeszélt" ez utóbbira. Egészen
GCKVAS-1-ig szólt a fuvar, ezúton is köszönet érte! Az úton a rejtő kisfia is elkísért minket. Nem tudom, mennyire "ér" így megszakítani egy gyalogtúrát, mindenesetre az így megtett km-t, és az így nyert szintemelkedést levontam a summából. :)
Folyt. köv.:
GCKVAS