Négypontos, kerékpáros ládasor a Mura dél-zalai szakaszán, Molnári és Tótszerdahely érintésével.
A jelszó az egyes pontokon található táblák és feliratok első karaktereinek és a ládában talált részlet egybeírásából származtatható, azok betűvel történő írásával.



A pontok
Serdahel  N 46° 23,911' E 16° 47,995' 141 m [GCMMT-1] Az első jelszórészlet a világháborús emléktábla első karaktere.
Horgásztanyák  N 46° 22,989' E 16° 46,589' 141 m [GCMMT-2] A második rész a tábla első betűje + filctollal a tábla hátán is felírva.
Sziget  N 46° 23,184' E 16° 47,895' 140 m [GCMMT-3] A harmadik a Mura túlfelén, a horvát oldalon látható tábla első karaktere.
Átkelő  N 46° 22,561' E 16° 49,994' 156 m [GCMMT-4] Az utolsó részlet egy iker nyár villájában rejtőzködő ládában található.

A ládába TravelBug nem helyezhető.

A ládasor
Serdahel - Tótszerdahely, 1300 lakosú, nagyrészt horvátok lakta település, melynek büszkesége az 1993-ban átadott, hagyományt és modernséget egyszerre tükröző római katolikus templom és a mellett álló világháborús emlékmű.
Horgásztanyák - Egykori bányató a Mura kanyarulatának szoros ölelésében, mely mára a horgászok és a horgásztanya-építészet rajongóinak kedvelt célpontja.
Sziget - Aprócska hordalék zátony, melyet a lágyszárúak mellett már a helybéliek is elkezdtek birtokukba venni.
Akadályoztatás estén elérhető a felirat a  N 46° 23,187' E 16° 47,879' 140 m [GCMMT+tábla]ponton is.
Átkelő - Pihenő- és kompátkelő hely, ahonnan jeles napokon át lehet kelni a szomszédos Kotoriba (HR).

Nem részei a ládasornak, de - ha jót akarsz magadnak - semmiképp ne hagyd ki...
Félsziget - Kavicszátony, mely alacsony vízállásnál izgalmas felfedezésekre ad lehetőséget, szárazon és vizen egyaránt.  N 46° 22,461' E 16° 49,017' 137 m [GCMMT+félsziget]
Emelőhálók - A murai halászat hagyományos módja az emelőhálós halászat, mely szerkezeteiből vagy egy tucatot lehet itt megcsodálni.  N 46° 23,099' E 16° 47,094' 144 m [GCMMT+emelőhálók]
Mlinarci - Molnári, 800 lelkes, többségében horvátok lakta falu, melynek egyik ékessége a 1990-ben felszentelt, Rózsafüzér királynéról elnevezett római katolikus templom és a közelében álló kápolna.

A láda
A Molnári melletti Mura-part egy nyárfacsoport ikrének villájában rejtőzködik a kis méretű kerek láda. A főkoordináták is erre, a pontra mutatnak.

Útvonal
Majd' 20 km-es körút, melyet elsődlegesen biciklivel érdemes megtenni; a települések között aszfalt úton, míg a folyó mentén kavicsos- és földúton. A folyó melletti szakasz nagy részben a zöld turistajelzés mentén halad.

Tanácsok útravalóul
- Érdemes indulás előtt tájékozódni a vízállásról, mert egy-egy áradás vagy magasabb vízszint esetén nehezebben járható az ártér és a zátonyok sem láthatóak, "látogathatóak".
- A Mura nagyon szeszélyes és erős sodrású folyó. Így még alacsony vízállásnál is veszélyes lehet. Gyerekeket tartsátok távol és ne fürödjetek!
- Szezonban számíts szúnyoginvázióra! Használj riasztót!
- Határmentén jársz, legyen nálad személyi igazolvány!

Háttér

Horvát községek

A Mura-mente és benne Molnári és Tótszerdahely a környező településekkel adják Zala megye egyetlen nemzetiségi területét. Az itt élők megőrizték sajátos szokásvilágukat, hagyományaikat, tárgyi kultúrájukat és nyelvüket is.

Bár a Mura menti horvátok a többi magyarországi horvát népcsoporthoz képest őslakosnak tekinthetőek, mégis nagyrészt Kanizsa török alóli felszabadulása után, valamint a Rákóczi- szabadságharcot követően költöztek mai lakóhelyükre. Ez a népcsoport nyelvjárás és kulturális jegyek szempontjából meglehetősen egységes; valamennyien a kaj nyelvjárást beszélik.
Érdekesség, hogy három horvát nyelvjárást különböztetnek meg a kérdő névmás változatai szerint: što (sto), kaj (káj) és ča (csá).

A Magyarországra költöző horvátság viszonylag gyorsan beilleszkedett, amit megkönnyített a vallási hovatartozásuk is. Ugyan legnagyobb részük jobbágy volt, de hamar kialakult a horvát földbirtokosság, nemesség is: Adamovicsok, Latinovitsok, Rudicsok, stb. Ez a nemesség a 18. században még beszélte ősei nyelvét, de később teljesen magyarrá vált. A 19. század közepétől kezdve pedig a gyorsan asszimilálódó magyarországi horvát nemesség és polgárság már egyre kevésbé biztosított anyagi hátteret a horvát kultúrának, mely a 20. század közepére szinte teljesen a népi kultúrára korlátozódott. Trianont követően jelentős asszimilációs nyomás nehezedett a hazai horvátokra is, bár ez a zárt falusi közösségekre kevésbé hatott. Azonban 1945 után a horvát nyelvű oktatás megszüntetése és a hagyományos paraszti közösségek bomlása hozzájárult az asszimiláció felerősödéséhez.

A történelmi viharai ellenére nagyrészt megőrizte az itt élő horvátság identitását és erejét, melyet jól példáz az az összefogás, mely keretében felépült Molnári és Tótszerdahely temploma is.
Harangozó Vilmos, a templomépítő plébános kezdeményezésére a helyi lakosság templomot épített mindkét faluban. A különböző építési és szerelési munkákat a helybeli kőművesek, ácsok, asztalosok, festők, villanyszerelők és a faluban élő emberek többnyire társadalmi munkában, idejüket és erejüket nem kímélve végezték.

Mura

A Mura folyó 1764 méterről, a Hohe Tauren (Ausztria) hegységből indul 454 km-es útjára. Ennek az útnak az utolsó 48 km-ét teszi meg hazánkban, mint horvát-magyar határfolyó. Muraszamenyénél, a hármashatárnál éri el az országot, a Lendva összefolyásánál és Őrtilos határában ömlik a Drávába.

A Mura még ezen, a nagyrészt sík vidéken is szeszélyes, gyors sodrású folyó. Időszakos árvizei zátonyokat, szigeteket építenek, és folyamatosan alakítják a partszakaszokat. A folyó esetenként még saját kanyarulatait is átvágja. Nem csoda tehát, hogy az egykori sodorvonal mentén meghúzott országhatár mára közel sem illeszkedik a folyóra, s helyenként szárazra került a határ a két ország között.

A folyó szabályozatlansága és a határ miatti elzártsága nagyrészt háborítatlanul megőrizte a természeti környezetet. Az ártér erdőállományát a mai napig túlnyomórészt az őshonos fafajok alkotják. A vízfelszín fölé került kavicszátonyok rövid ideig maradnak növénytakaró nélkül, szinte azonnal beerdősülnek a víz által szállított magokból.
A folyamatosan változó folyó, az ártér, a holtágak és bányatavak változatos élőhelyet jelentenek.
A Mura vízrendszerében több mint 50 halfaj található, mely közül 12 faj védett.
Állattani érdekessége még az ártéri bükkösben fészkelő szürkegémek, mivel máshol nem költenek fákon. Fellelhető a folyó mentén a vidra és már a Drávába visszatelepített hódok is birtokba vették a Murát.

Egykori jellegzetessége volt a folyónak az úszó vízimalom. Valaha 92 is volt a folyón, mára csak mutatóba maradt néhány, s az is csak a szlovén szakaszon.

Valaha gyakori tevékenység volt a Murán az aranymosás. A folyó forrásvidékének helyeiben nagy mennyiségű arany található, mely a hordalék aprózódása folytán a kőzetből kiszabadul és lerakódik. A zátonyok vörös színe árulkodik leginkább az arany jelenlétéről, mert az arany a vörös színű gránáthomokkal együtt rakódik le a zátonyok alján. Az aranyászok felszerelése egyszerű, rovátkolt felületű mosódeszkából állt. Erre rakták a fövenyt és az aranyszemek a rovátkákba akadtak, amit teknőbe söpörtek és víz alá merítgetve dúsították tovább. Aztán az aranyporzót higannyal foncsorították.

Máig is gyakorolt tevékenység a halászat, amit a helyiek emelőhálóval folytatnak. Az emelő halászat azon alapszik, hogy a halak veszély esetén nem fölfelé, hanem lefelé és oldalra menekülnek. Így bent ragadnak a vízből kiemelkedő hálóban. A hálót általában a partról egy gémeskútszerű szerkezettel merítik a folyóba, majd halakkal teli emelik ki a partra.

Ládatörténet.
2022. március 27. A régóta beteg multit Dr. Lada játékostársunk gyógyította. Köszönjük! [Admin(Fazék)]