Immár három éve, a
GCFPP felkutatása óta nézegettem a dombot, valahányszor elhaladtam mellette, hogy fel kellene végre menni. A műveletre azonban eddig nem került sor - vagy azért, mert éppen beteg volt a láda, vagy azért, mert a rokonlátogatás mellett nem maradt rá idő. Pedig valaha, amikor még kilátó sem volt itt, sokat csatangoltunk a haverokkal a magassági pont környékén, hogy ibolyát, gyöngyvirágot, vagy finom gombát szedjünk, innen menjünk át a "zsiványbarlaghoz", s ereszkedjünk le Kőhidára vagy Tómalomra. Jó kis sétákra és játékra csábított bennünket az akkoriban folyamatosan szépen gyertyános, főleg a rákosi oldalon; ott, ahol ma tarvágás nyoma éktelenkedik, valamint az akkor még meglévő halastavak, melyek félkör alakban vették körül a Kecske-hegyet, egészen a hajdani Thies-malom melletti teleltető-ivadéknevelő tavakig és a vizenyős kaszálóig. A hegy lábánál folyó Rákos-patakban rengeteg apróhalat foghattunk kézzel a kövek alól (
Jajj, csak nehogy sügér legyen!), vagy "apríthattuk" sneciket hordódongából készített kardjainkkal. Amikor a kilátó megépült, nagyszerű kilátás nyílt Soprontól a Fertő-tóig, a szomszédos osztrák falvakra, Kismartonra és a Szent Rozália-hegyre...
Most népes csapattal mentünk fel a kilátóhoz, a hajdani gáton átkelve, majd a

és a

jelzések nyomvonalát követve. Előbb felkaptattunk a szeles toronyba, megnéztük a még ma is nagyszerű panorámát (sajnos ma már sok fa takarja a kilátást a Fertő felé). A bujkáló nap éppen megvilágította Kismartont: szabad szemmel is jól kivehető volt az Esterházy-kastély). Miután kigyönyörködtük magunkat, leereszkedtünk a ládáig, amit nem kellett sokat keresni. Logolás, majd a magammal vitt TB behelyezése után (remélem, nem tűnik el...) tértünk vissza a kiindulóponthoz, hogy aztán tegyünk még egy kirándulást a
Mithraeum-hoz, valamint a
püspöki kastélyhoz...