Ha a kapu alatt megtettétek, "amit kell", sétáljatok át a tájház túloldalára, és kopott zöld kerítés rejtekében megtaláljátok a mikroládát. Pótjelszó: matrica a közeli parkolóórán.

A ládába Travel Bug nem helyezhető.

A rejtésről

Mivel Hódmezővásárhely központjában a rejtés idején nem volt hagyományos geoláda, és az addigi rejtések sem érintik a kőfalat, ezért választottuk rejtekül a Tájház, a kőfalon nyitott Szerelmesek Kapuja, és a betonrengeteg lakótelep találkozási pontját. Javasoljuk a Szőnyi utca felől induló pár perces sétát, de elérhető a Kaszap utca és az Oldalkosár utca irányából is a rejtek.

Hódmezővásárhely

A település kialakulására a Tisza árterületénél magasabb szigetek voltak alkalmasak. Az ősi Vásárhely a Hód-tó medréből kiemelkedő, 4-6 méter magas, délről északra lejtő löszháton települt, amelyet kisebb-nagyobb tavak, erek szabdaltak fel. A tavakat, mocsarakat szegélyező nádasok és ártéri erdők az ellenség ellen nyújtottak biztos menedéket. Így a török, tatár pusztítás alkalmával a környező felégetett, feldúlt települések, falvak életben maradt lakosai is itt kerestek menedéket, így Hód, Szentkirály, Csomorkány, Gorzsa, Kopáncs, Solt lakói is. Az elpusztult községek legnagyobb része többé nem is települt újra.

A lakosság gyarapodásával, a házak sűrűsödésével utcák kezdtek kialakulni, eleinte minden rendszer nélkül. A lakók létfenntartását a halban gazdag vizek, a nádas gyékényes vízpartokon tömegesen élő víziszárnyasok és a bokros-füves réteken élő apró vadak biztosították. A legelők háziállatok tartását is lehetővé tették. Az utcák girbegurbák voltak, mivel a házak sorai az erek, tavak partvonalát követték. A mai utcák közül is soknak a neve utal a régi, vizes világra. Ilyen például az Árvíz, Kistópart, Hódtó, Tóalj, Vidra, Búvár utca. Később kezdték a belterületi nagy tavak és erek szélét és medrét töltögetni, így akartak építésre alkalmas területeket szerezni.

A várostól délre a Hód-tó pereme nagyjából félkörben húzódott. Ennek az északi parti részén települt a régi Vásárhely. A hód-tói rendszer egyike a Gyúló-ér, melynek medre helyenként a 11 métert is meghaladta, mély vize az áradások alkalmával sebes folyású volt. Csónakokkal, árvíz idején hajókkal is közlekedtek rajta. A Hód-tó árvíz idején még a XIX. század elején is beláthatatlan tengerként hullámzott. Mély víz volt a mai Bocskai utcai öbölben is, egykori nevén a Cigöllérben, a régi nagy kikötőben. Ma itt a Németh László Gimnázium áll. A hajók e helyen egészen partközelben köthettek ki a XIX. század közepéig.

Feljegyzések szerint 1845. május 1-9. között dunai gabonás hajók jöttek fel Szeged felől a Hód-tóra. Ezek a mai Erzsébet Kórház előtt a kis kikötőben kötöttek ki, ahol búzával rakták meg a hajókat. Az utolsó hajók 1856-ig közlekedtek itt. Ahogy a Tisza szabályozását megkezdték, a tó medre is kezdett kiszáradni. 1857-ben már a parti részeket szántották. 1870-ben az egész tófenék száraz volt.

Vásárhely területe a 19. század folyamán több mint kétszeresére növekedett, és a mélyebb fekvésű részek is beépültek. Ezek a területek fokozott árvízveszélynek voltak kitéve. A folyómeder szabályozásával az árvízszintek növekedtek, ami fokozta az árvíz lehetőségét. A tiszai töltések többször is átszakadtak, a várost sokszor közvetlen árvíz fenyegette. Az 1876. évi árvíz idején merült fel a Hódmezővásárhely körüli körtöltés kiépítésének gondolata. De csak az 1879. évi, Szegedet pusztító nagyárvíz évében fogtak hozzá az építéséhez. A város határán földből 17,5 km hosszú töltést, a déli részén pedig téglából 3 km hosszú gátfalat emeltek. A téglából épült úgynevezett "kűfal", melynek hossza 3006,2 méter, a város déli határán húzódik a Hód-tó partvonulatát követve ma is.

A középkori városok köré az ellenséges hadak támadásától félve emeltek falakat, és építettek várakat. Vásárhelyen nem az ellenséges seregek, hanem az árvizek fenyegetésével szemben vették fel a harcot a fal építői. Ez az árvédelmi céllal épített kőfal a maga nemében egyedülálló építmény az alföldi városok körében. A városba érkezők joggal figyelnek fel erre a különleges építményre, amely mellett kórház, városháza, iskolák, éttermek, buszpályaudvar is található.

A Zrínyi és a Csillag utca sarkán lévő Vasmacska vendéglőben festmény őrzi egy régi vásárhelyi hajós emlékét. A kép Erdélyi Tibor festőművész 1998-ban készült alkotása, aki Gosztonyi József korabeli rajza nyomán festette a művét.

A kőfalon négy kocsi és kilenc bolthajtásos gyalogos lejárót vágtak anno. A gyalogos kapukból csak a Csillag, Száraz, Királyszék és Árpád utcáknál lévők maradtak fenn. Az utóbbit a Szerelmesek Kapujának nevezi a népnyelv, garantálva azok boldogságát, akik alatta csókot váltanak. Rejtésünk erre a helyre invitálja a kesselőket.

(Forrás: Hódmezővásárhely története, 1993)

A láda

A 47-es útról érkezve a Bethlen Gimnáziummal szembeni oldalon a kőfal tetején kezdjük el a sétát. Parkolni a strandnál ( N 46° 24,7125' E 20° 19,075' [GCSZK1-P1]), vagy a Cseresnyés Kollégiummal szemben ( N 46° 24,78716' E 20° 19,134' [GCSZK1-P2]) lehet. Ezen a részen a kőfal alatt házak állnak. Balról egy iskola, majd egy óvoda mellett visz az utunk, jobbról a "kűfal" és támasztékai mutatják a helyes irányt. A Szerelmesek Kapujánál meghagytak egy régi gazdaházat teljes régi berendezéssel, faragott parasztbútorokkal, vásárhelyi hímzéses textilekkel, a konyhát vásárhelyi majolikákkal felszerelve. Nyaranta kézműves táborok színhelye ez a nádtetős épületegyüttes. Látogatási időpontot előzetesen a 62/533317-es telefonon lehet kérni.

A mikroláda nem a kapu közelében, hanem a tájház túloldalán található, kopott zöld fakerités rejtekében. A ládába ajándék, utazó ügynök (Travel Bug, Geocoin) nem fér. Hagytunk benne egy apró ceruzát, de nem árt, ha viszel tollat magaddal. Pótjelszó a közeli parkolóórán.

Ládatörténet
2021. 3. 3. - emmerwald kessertársunk ellenőrizte és javította. Köszönjük. [Amin(Fazék)]