Ma vettem a kütyüt, és még a boltban, beleraktuk a "láda" címét. Első utam, ide vezetett. Épp, amikor odaértem, eresztették le a sorompót. Még el tudtam olvasni a jelszó első részét, de szerettem volna lefényképezni magamnak. Amíg a sorompó le volt engedve, (bő 10 perc) lefényképeztem, a jelszó második részét. Érdekes, de más is tudja, hogy itt sokat kell várni, mert amint megjöttek az autósok, már állították is le a motort. :) Feljött a sorompó, és már fényképezhettem is! :) Utána bementem az állomásra, és vonattal mentem haza. :) (Újpest-városkapu.) Néztek is a vonaton, hogy ki az a bolond, aki 25 percet vár a vonatra, és megy vele tíz percet, holott, busszal, már rég otthon lenne... :) Egyébként, a jegy 85ft. volt.
A rejtés, nagyon ötletes! Csak gratulálni tudok!
Emlék: Több, mint tíz éve, amikor feljöttem pestre, a Hungárián tanultam orgona-építést, és Dunakeszin laktam. A vonaton, reggelente, mindig nagy volt a tumultus. A vonat még nem állt be az állomásra, de az ajtók, már mindig nyitva voltak, mert mindenki rohant. Többször álltam én is így az ajtóban, mígnem egyszer kilöktek véletlen a vagonból. A vonat már nem ment gyorsan, bár elestem, de nem ütöttem meg magam, és valahogy nem volt félelmetes, hogy a kerekek, nem messze a fejemtől gurulnak a síneken. Azóta megtanultam, hogy nem nyitjuk ki a kocsi ajtaját, korábban. (Nem is lehet, mert ezen a vonalon, már jó rég óta, automata vonatok mennek.)