Első körben leszögezem, hogy nem nagymagyarkodni jártam itt, hanem a hely különlegessége miatt.
Vonat + bicikli kombi Debrecenből. Korai kelés. Fehérgyarmatig vonatoztam, onnan megállás nélkül tekertem le Garbolcig a kb. 33 km-t, bár az igazat megvallva nem szívesen álltam volna meg, elnézve a mozdonyszőke lakosságot. A Kárpátok látványa tette igazán széppé ezt az utat. Legelőször az ideiglenes, éppen zárva tartó határátkelőhöz mentem. Az út le volt ugyan kordonnal zárva, de látható határjelek nem voltak. Egyet találtam csak, az is el volt dugva a fűben, és az apján bizony egy jó métert átmentem Romániába (a kordonok is már odaát voltak), ezt később a tracklogom is megerősítette. Innen a geoládát vettem célba. A láda az erdőben van, a bringát nem tudtam bevinni, így az nem hagyható látótávolságon belül. Könnyen meglett. Két mikrósedényből áll a rejtés, és a külső már eléggé töredezett, a rejtés egyáltalán nem bonyolult, a lombkorona ellenére is 8 méteres pontosságot mutatott a Csix. A láda után a Túr töltésén tekertem el szintén a román határig. Onnan a Legkeletibb pont-emlékműhöz, aztán a végső úticélomhoz, a hármashatárhoz. Az odavezető utat friss, még szinte meleg, gőzölgő aszfalt borítja. A hármashatár számomra igen érdekes volt, a Túr határjellel, a határoszlopokkal, az erdei határral, amit két műanyag oszlop jelez. Egy kis kiszögellésről rá lehet látni a Túr azon részére, ami egyben a hármashatár is. Az erdei határjeltől rálátni az ukrán Túr határjelre is, de nyomatékosan felhívom mindenki figyelmét, hogy NE MENJEN ÁT LEFOTÓZNI!!!! Az ukrán határ egyben az EU külső- és a Schengeni Övezet határa is, aki pedig átmegy, az TILTOTT HATÁRÁTLÉPÉST követ el! Ha a magyar hatóság kapja el a renitenst, ötvenezer forintjába kerülhet az a pár méter, ha az ukránok, azon felül, hogy jó eséllyel meg is agyalják, beviszik valamelyik környékbeli kirendeltségükre, ahol eljárás és büntetés után adják vissza a magyaroknak, akik aztán szintén lökik a csekket. Szóval szerintem nagyon nem éri meg kockáztatni. És mivel Románia sem tagja Schengennek, szintén tiltott határátlépést követ el, aki oda átmegy. Na, egy kis időzés után indultam vissza Fehérgyarmatra, szintén megállás nélkül, de egy kicsit lassabban, mert már fáradtam, és a szél sem kedvezett. Ekkor már a cigók meg is hajigáltak, úgyhogy eszembe se jutott a megállás. Gyarmattól majdnem kalandos lett az utam, mert állatokat gázolt a vonat Mátészalka környékén, így odáig egy motorvonattal mentünk, ahol át kellett szállni. Mint a jegyvizsgálótól megtudtam, az utolsó pillanatban szabadult fel a pálya, már majdnem vonatpótlózták a járatot. Csapókertnél gázolás volt, csakúgy, mint Tócóvölgynél, ez pedig kihatott a menetrendre, és félórás késéssel érkeztem Debrecenbe. A MÁV ezúttal példásan, a lehetőségekhez képest kiválóan reagálta le a rendkívüli helyzetet.
Ezen a napon kisebb-nagyobb kitérésekkel összesen 77,2 km-t sikerült összehoznom. Most pihen a bringa. Határőrökkel egyáltalán nem találkoztam.