---

A ládába TravelBug helyezhető.

---

A kilátótól észak-nyugati irányban, egy beton vízlevezető csatorna kereszteződésnél (külső üregben) a hegyoldalban. Ládaméret 13x13x8

2006.12.10-én a ládát Navigátortól megörököltük, és egy kicsit jobb helyre átköltöztettük. Fent az új rejtek adatai. (Azaz nem az eddigi város felőli oldalon, hanem a szőlőskertek felőli oldalon)


A láda megközelítése az évek során a növényzet miatt változott:
- A legegyszerűbb: A kilátón túl el kell menni a rádiótornyokig, és itt a füves oldalban leindulva balra tartva kb 20 méter után elérjük a betonlefolyót.
- A legmeredekebb: A kilátó és a rádiótorony közt kb félúton, toronyiránt le a hegyoldalon. Figyelmes szemlélő a fenti járdáról is kiszúrja a beton vízlevezetőt.


Leírás:
Az Alföld Dunán túl nyúló síkja, a Mezőföld legdélibb nyúlványa és a Szekszárdi-dombság találkozásánál épült a Bartina hegyen a kilátó, amelyről valóban remek panoráma nyílik. Maga a kilátó környéke kissé eklektikus, az ott található három különböző jellegű alkotás miatt.
Legszembetűnőbb a szobor, azaz a Szőlő-kilátó Kiss István (Biharillye, 1927. június 8. - Budapest, 1997. december 29) szobrászművész alkotása. Mesterei Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pátzay Pál voltak.
1983-ban állították fel a város címerének jelképeiből felépített kilátó kompozíciót. A város lakói által a szobornak vegyes érzelmű fogadtatásában jelentős része volt annak, hogy az alkotás szőlőlevelein feltüntették a város akkori tanácsi hivatalnokainak nevét. A talapzat apszisaiba elképzelt várostörténeti domborművek soha meg nem valósulásában ez is közrejátszhatott, így a funkciójának kiválóan megfelelő alkotás befejezetlen maradt. A nevesített szőlőleveleket azóta jórészt eltávolították, így egy picit még csonkább az alkotás.

Itt található még a kálvária. A szobrok klasszicizáló késő barokk stílusban a XVIII. század végén készültek.

És sajnos itt találhatók korunk vivmányai is, az acélszerkezetes rádiótornyok, meglehetősen elcsúfítva a környéket.

Szép panorámafotók a kilátóból (köszönet a csatolna weboldalnak):
Kilátó panorámafotó


Szekszárdról néhány szó:
Szekszárd - a 38 000 lakosú dél-dunántúli városkát hét, szőlőkertekkel teli, kiváló borokat adó domb határolja. A romantikus hangulatú kisváros a Mezőföld, a Sárköz és a Dunántúli-dombság találkozásánál fekszik.
Tolna megye megyeszékhelyének, Szekszárdnak igen gazdag a kultúrája, a város nevét hallva mégis mindenkinek a tüzes szekszárdi borok jutnak eszébe. Valóban, a szekszárdi borvidék hazánk egyik legrégebbi bortermelő vidéke, szőlő- és borkultúrájának gyökerei egészen a kelta időkig nyúlnak vissza. Alisca, azaz Szekszárd ősi neve is kelta eredetű.
Az ősidők óta tartó borgazdálkodásra utalnak az ásatások során előbukkanó leletek is. 1845-ben egy 110 mázsás szarkofágot találtak, melynek egyik oldalát egy kettős kehelyből ágazó termő szőlőtő díszíti. A díszes szarkofágban egy üveg 3. századból való bort találtak. A kőkoporsóban lelt áldozati üvegkehely ógörög felirata is a bor jótékony hatását ismerteti: "Áldozz a pásztornak, igyál, s élni fogsz!"
A napsütötte, lankás domboldalak völgyeiben termő szőlőkertek lédús gyümölcseiből lágy, harmonikus fehérborokat, és mély színű, testes vörösborokat érlelnek a borosgazdák. Érdemes felkeresni a helyi borospincéket, ahol a szekszárdi gazdák hangulatos borkóstolókkal várják vendégeiket!
Kirándulásunk alkalmával kóstoljunk bele a helyi gasztronómiába! Bátran ajánljuk a híres bortermő táj konyhájából a fenséges ízű, szekszárdi vörösborban pácolt kacsát! Jó étvágyat Szekszárdhoz!

Szekszárdot 1015-ben említik először. Neve egyes feltevések szerint I. Béla királyra utal, aki barna bőrű és kopasz volt (régi magyar nyelven: szög és szár, 1903 óta írják Szegszárd helyett Szekszárdnak.) 1061-ben ő alapította a bencés apátságot, itt is temették el.
Mátyás király korában Szekszárd a király elleni összeesküvést szövő Vitéz János birtoka volt, várát ezért lerombolták. 1485-ben Szekszárd már mezőváros volt, évente öt vásárt tartott.
A török időkben Szekszárd sokat szenvedett kolostora elpusztult, de újjáépítették és a város is újra benépesült. A Rákóczi-szabadságharc idején itt fogták el Béri Balogh Ádámot.
A 18. században fontos változások történtek, Szekszárd megyeszékhellyé vált, céhek alakultak, az apátságot megszüntették, és címert is kapott a város. 1794-ben egy nagy tűzvész veti vissza kis időre a fejlődést, ami a 19. századra újra megindul. Ekkor épülnek fel nagy középületei, a városháza, a megyeháza, több templom. Kórház is épült. Ekkor már 14 000-en lakják a várost. 1905-ben rendezett tanácsú város lett.

Kellemes kirándulást, és könnyű ládatalálatot kívánunk!
Keressétek fel Szekszárd többi ládáját is, érdemes!