Sok, sok telefonálgatás és emilezés, no meg a második nekifutás végeredményeként végre megérkezett a szóbeli engedély, miszerint a terület illetékesei, habár nem érnek ránk, de tudnak rólunk, azaz megtekinthetjük a Kolon-tó kincseit.
Izsák egy tényleg nagyon szimpatikus, rendezett, tetszetős település, de bevallom őszintén, minket a Kolon-tó kincsei vonzottak igazán, ezért a koordinátaszámolgatáshoz szükséges kötelező célpontokat hamar megtaláltuk, majd irány az ebben az esetben hatványozottan is igaz kincskeresés.
A negyedik pontnál, látván a hatalmas, szabad vízfelület nélküli nádast, kissé elbizonytalanodtunk, ami az igazi kincs felfedezését, azaz a madárparadicsom megtekintését illeti. Ezt csak tetőzte az ötödik pontban látottak, vagy nem látottak. És sajnos mindez csak kicsúcsosodott a hatodik pontban, a ládánál.
Szóval valószínűleg kissé későn értünk oda, mind, ami a dátumot, és az órát illeti. Időnként egy-egy kócsag tett egy felfedező kört felettünk, de még akár az is megtörténhetett, hogy ugyanazt a kíváncsi, vagy optimista kócsagot láttuk. Úgy látszik június elején, koradélután, abban a hőségben már mindegyik madár behúzódott a nádba, merthogy ott rengeteg a madár, az biztos! Az utolsó ponthoz, azaz a ládához viszont csak gumicsizmában lehet eljutni. Az utolsó kb. 200 méteren több olyan jó párméteres szakasz van, ahol legalább 20-25 centire süllyedtünk a folyékony sárba. A ládát viszont épségben találtuk. A benne lévő "GEObelépő" kár, hogy majd két éve érvényét vesztette, de egy határozottan kedves és jó ötlet, oly annyira, hogy egyet el is hoztam emlékbe. De még maradt:-) A láda felett lévő madármegfigyelő épület kulcsát sajnos nem tudtuk, hogy kitől lehet elkérni, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy úgy sem láthattunk volna semmit. Egyrészt, mert valószínűleg a már említett okokból kifolyólag nem volt mit megfigyelni, másrészt meg azért, mert a madármegfigyelő épületnél még a madár sem jár, mondjuk egy picit levágni a ház előtti hatalmasra nőtt nádat, így ha lett is volna mit megfigyelni, az élő nádsövénytől úgysem láthattunk volna semmit. A pár méter széles nád-sövény ellenére annyit azért ki lehetett venni, hogy a várva-várt nyílt vízfelület odaát van, rengeteg gyönyörű tavirózsával borítva.
A visszafele úton két mocsári teknőssel is találkoztunk, és még őzeket is láttunk, de madarakat sajnos akkor sem. Ennek ellenére csak ajánlani tudjuk e multi célpontjait. Viszont a mi tapasztalatunkból okulva, az időpontot válasszátok meg jobban. Ide azért még vissza kell térnünk.
Köszönjük a helyet az elrejtőnek.
Anikó, Meli, Sám, Spám, Dani és Miki