Bányászok nyomdokán, hol túrám vezet, a láda rejtekéhez az utat keresd. Ahol egykor serény munka folyt, most kesser álma egy multi pont. Minden zugban koordináta vár, a titkos helyre is eljuthatsz már.
Hol a halott bányák hagyatéka, a fekete aranynak már csak maradéka.
Hegyről le, dombra fel, sziklaüreg dobozt rejt.
Megközelítés:
Parkoló
N 46° 8,123' E 18° 19,664' 214 m [GCVBK+Parkoló]
Vasasi iskola buszmegálló
N 46° 8,235' E 18° 19,660' 211 m [GCVBK+Vasasi iskola buszmegálló]
Zöld gondolatok:
Aki teheti tömegközlekedést választva, esetleg kerékpárral látogasson el a helyszínre. A településre helyi járatú (Tüke Busz) közlekedik. A 14, 14Y, 102, 102Y és a 104 járatok választhatóak.
Az útvonalat mindenki lehetősége szerint valóban túrázva, kirándulva tegye meg. Az útvonal jellege amúgy se teszi lehetővé a gépjárművel való lejárását, rövidítést.
Az útvonal mentén gyakorta előfordul illegális hulladék lerakás. Ha ilyet tapasztalsz jelentsd be a Hulladekradar, vagy Hulladékvadász oldalakon. Ha teheted vigyél magaddal egy szemeteszsákot, és ha csak pár eldobott szemetet találsz az erdőben, azt túrázás alatt magad is összegyűjtheted. Az összegyűjtött szemét a túra végén a kihelyezett kukákban ott hagyható.
A mecseki szénbányászat kezdete és vége Vasason
Vasas már az Árpád-kor óta, és a török hódoltság alatt is folyamatosan lakott település volt, a nevének első írásos említése 1292. tájáról származó peres okiratban fordult elő. A település nevének eredete természetesen nem a szénbányászattal áll összefüggésben, hanem korábban vasérc bányászat, és kezdetleges vaskohászat is folyt a településen, ekkor a pécsváradi apátsághoz tartozó uradalmi birtok volt. A feltételezések szerint
Vasas a nevét az apátság alapítólevelében "tributarii ferri" néven említett vasasoktól (vasbányászoktól) kaphatta (tributarii ferri - vassal adózó).
Vasas a mecseki szénbányászat bölcsője, mivel írásos feljegyzések alapján is
már 1766-ban bányásztak itt szenet, igaz ekkor még csak a könnyen hozzáférhető felszíni szénkibúvások kitermelésével.
Hivatalosan az 1782-es évet tekintik a vasasi szénbányászat kezdetének, amikortól két pécsváradi polgár, Decker Fülöp és Hasenhendel Simon kezdte meg az ipari célú szénkitermelést. 1794. és 1829. között önálló uradalmi szénbányászatról beszélhetünk, amit már a Berks Péter vezette bányakormányzóság felügyelt. 1804-ben négy nagyobb és hét kisebb tárót műveltek Vasason. 1808-ban kokszolási kísérletek is folytak.
Az igazi fellendülést a
Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) megjelenése jelentette, akik 1868-ban vették birtokba a vasasi bányatelket. A társaság a kedvező szén-előfordulásokra alapozott, és korának legújabb technikáját alkalmazó, szakszerű bányászatot alakított ki a településen.
1869-ben mélyítették a Thommen szállító és légaknát (a későbbi Petőfi akna). A kitermelt szén szállítására saját erőből komoly infrastruktúrát építettek ki. Többek között 1893-tól a kitermelt szenet már sodronykötélpálya szállította Rücker-aknára, ahonnan tovább szállították Pécsbánya irányába, majd Pécs-Üszögpusztáról már saját vasútvonalon jutott el a Mohácsi teherkikötőbe, ahol uszályokra rakodták a mecseki feketekőszenet. A szállításon kívül a DGT komoly hangsúlyt fektetett a bányában dolgozók elhelyezésére is, ezért minden bányája közelében bányatelepeket (kolóniákat) építettek ki. A bányatelepeken - köztük a Vasasin is - iskolákat, óvodákat, orvosi rendelőket építettek, hogy dolgozóik minden szociális igényét kielégítsék.
Vasas bánya a II. világháború után közös magyar-szovjet (MESZHART) részvénytársasági keretek közt működött, amíg a magyar állam 1952-ben vissza nem vásárolta a bányatelket. Ezt követően "gőzerővel" megindult a széntermelés a szocialista tervgazdálkodásnak, és a Liász-programnak köszönhetően, melyben Vasasnak komoly szerep jutott. A település ezután fejlődött, bővült, míg a rendszerváltozást követően a hazai szénbányászattal együtt Vasas bánya is elindult a lejtőn.
A több mint kétszáz éves mecseki kőszénbányászat történetének szomorú végkifejlete is elválaszthatatlan a településtől, hiszen itt kezdődött, és itt is fejeződött be a pécsi földalatti szénbányászat.
Az utolsó csille szén 1993. szeptember 30-án itt jött fel a mélyből. Ekkor Vasas bányaüzem épületén a szénbányászat jelképének számító keresztbe tett kalapácsos szimbólumot lefelé fordították - ahogy az ma is látható az üzemépület homlokzatán - ezzel jelképesen elbúcsúztatva a mecseki szénbányászatot. Az aknatornyokat elbontották, az aknákat, és a vágatokat eltömedékelték. Ezután voltak még próbálkozások a vasasi széntermelés újraindítására, folytatására, de ez csak külszíni termelésben nyilvánult meg, és csak kis mennyiségben, a lakossági csekély szénigény kielégítésére.
Forrás
Szent Borbála bányász emlékpark
A
Vasasi Szent Borbála Egyesület 2007-ben kezdte meg a Bányász Emlékpark tervezését. A park ötletgazdája Ruzsicsics Ferenc egyesületi elnök volt. A park megvalósítása az egyesületi tagok és sok helybéli segítő önkéntesek munkájával valósult meg. 2009. december 6-án adták át a park "járóosztályát", mely a valamikor ezen a helyen álló Wiesner-akna függőleges metszetét tükrözi.
A park ezután folyamatosan bővült, többek
között bányaszelvényt bemutató emlékmű, Vasassaurus Carbonis emlékmű, Jó szerencsét kapu, felújított bányamozdony és népes kocsi, szálbon emlékmű, csille körbuktató, és még jó pár a korabeli bányászati technikát bemutató elem került a parkba. Ezzel egy időben a park szomszédságában található valamikori
Bányászotthon is felújításra került, mely jelenleg óvodaként üzemel, a felső szinten pedig közösségi eseményeknek helyt adó rendezvényterem került kialakításra. Az óvoda homlokzatán a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) Bányászotthona emléktáblája került elhelyezésre, az óvoda előtti kis parkban további bányász emlékművek is megtalálhatóak.
A Szent Borbála parkban
2015. februárjában avatták fel a magyar bányaipar egyik legnagyobb szerencsétlenségének, az 1986-ban történt, hat magyar és öt lengyel bányász életét követelő
vasasi bányaomlás áldozatainak emlékművét. Az emlékmű Bachmann Zoltán Kossuth-díjas építész tervei alapján készült. 2015. végén pedig az 1968-ban felállított
Petőfi-aknatorony makett-emlékművével bővült a park.
A Parkot hivatalosan 2017. szeptember 2-án avatták fel, Bányásznap alkalmával.
Ezt követően sem állt le a park építése. A lelkes civileknek köszönhetően a korábban Márkus bányáról hozott működőképes, felújított mozdonyt elcserélte a Szent Borbála egyesület egy évjárattal öregebb - azonban nem működő - bányamozdonyra és népes kocsira, továbbá egy teljes bányamentő készletre, és egy csillére, körbuktatóval együtt. Az elcserélt, működőképes vasasi mozdony újra működhet, ugyanis a Veresegyházi medveparkban szállítja jelenleg is a turistákat.
Ez után nem kis fába vágta az egyesület a fejszéjét, elhatározták hogy építenek egy teljes méretű, látogatható bányavágatot, melynek neve
Szent Borbála táró lesz. A táró Orosz Ferenc csapatvezető vájár-bányamentő (ötletgazda) tervei és irányításával készült. A Szent Borbála táró
átadása 2020. szeptember 9-i bányásznapon volt. A táróban egy kisebb bányászati kiállításnak is helyet adtak, mely bányásznapok alkalmával (jellemzően minden évben szeptember első hétvégéjén) megtekinthető, ill. kisebb csoportoknak előre egyeztetett időpontban az egyesület szintén biztosítja a megtekintés lehetőségét.
Forrás
Vasasi bányász körtúra
A fenti ismertetőkből is látható, hogy a vasasi bányászkodásnak nagy hagyománya van jelenleg is a településen. Ennek eredeti helyszíneit, és jelenlegi emlékeit, maradványait szeretném bemutatni a kedves kesser társaknak. A fő célom az volt, hogy egy körtúra keretében végig kalauzoljam a fontosabb helyszíneken az érdeklődőket, és átfogó képet kapjanak a múltról, és a sok esetben nem túl szívderítő jelenről is. A túra ezáltal egy bányatörténeti visszatekintés is egyben, legalábbis ami a vasasi szénbányászatot illeti.
A túra kiinduló pontja a
Szent Borbála park, ahol az
1. multipont is helyet kap.
N 46° 8,134' E 18° 19,673' 214 m [GCVBK-1]
Innen a Parcsin utcai sportpálya irányába vezet az út, ahol egykor a nagy múltú Vasas II. Bányász futballcsapat játszotta a rangadókat, még Nemzeti Bajnoksági csoportokban is. Jelenleg a Bányász TC sportegyesület megyei III. osztályú csapata őrzi a labdarúgó hagyományt.
A pálya mellett elhaladva, a Parcsin utca eleje felé veszi az irányt az útvonal, ahol elkezdődik az igazi erdei túra, mely az egykori
Búzaberki parkerdőn visz keresztül. A parkerdő korábban a vasasi és környékbeli bányászok rekreációját szolgálta, hangulatosan kialakított pihenő, sütögető helyekkel, erdei sétáló utakkal, és egy bányász emlékművel, melynek
ma már csak a romjai láthatóak. Sajnos a parkerdő a Mecseki Szénbányák felszámolásakor a privatizáció áldozatául esett. Az erdészeti úton haladva elérjük a
2. multipontot az erdőben megbúvó vízmű telephely közelében.
N 46° 8,530' E 18° 19,907' 258 m [GCVBK-2]
Folytatva az utat felérünk Vasas tetőre ahol az útvonal a
régi bányavasút nyomvonalát követi, mely először ló vontatta szerelvényekkel, majd motorizáltan szállította a hirdi homokbányából származó homokot, ill. a későbbiekben a komlói, vasasi és hosszúhetényi szénbányákból és a kövestetői fonolitbányából származó szenet és követ is. Az út mentén a régi bányavasút nyomvonala még helyenként felfedezhető, és akár követhető is (bár legtöbb helyen sűrű bozótos borítja), mivel a zúzott kőből (komlói andezit, és kövestetői fonolit) épített töltés még most is jól elkülönül a környezetétől. Itt találjuk a
3. multipontot mely a régi vasúti töltésen található fatuskón bújik meg egy méretes kő árnyékában.
N 46° 9,147' E 18° 19,866' 295 m [GCVBK-3]A fonolitot összeütve, jellegzetes csengő hangot ad
(csengő kő), innen tudhatjuk hogy jó helyen járunk.
Tovább haladunk észak felé a
"Victoriának" nevezett erdőn keresztül, ami a régi Victoria aknáról kapta a nevét. Az aknának ma már nem találni egyértelmű nyomát, csak korabeli iratokból sejthető a hozzávetőleges elhelyezkedése. A környéke mára már teljesen visszaerdősödött. A közeli hosszúhetényi
Hársas telep annak idején szintén a Victoria Részvénytársaság által lett létrehozva a bánya munkásszállásainak biztosítására. Ma már sajnos ez is csak árnyéka valamikori fénykorának.
Észak felé haladva, ahol a zöld kereszt turista út keresztezi az utunkat, menjünk tovább egyenesen a jelöletlen erdészeti úton északi irányba,
Petőfi akna felé. Petőfi akna mellett elhaladva, bal kéz felől helyenként a fák között átsejlenek a bányaüzem épületei, és helyenként láthatóak még az akna hátrahagyott tájidegen beton létesítményei, és az egykori szénszállító kötélpálya nyomvonala is. Utunkat folytatva egyszer csak környezetidegen, fura domb emelkedik ki a tájból, mely a régi külszíni fejtés felhagyott meddőhányója. Emellett elhaladva jutunk túraútvonalunk legészakibb pontjához, ahol a
4. multipont vár minket.
N 46° 9,577' E 18° 19,488' 330 m [GCVBK-4] Kicsit tovább haladva észak felé (kb. 20-30 m-t) a vállalkozóbb szelleműek fel is mászhatnak a meddőhányó töltésén, és megcsodálhatják a külszíni fejtés bányagödrére nyíló különleges panorámát és/vagy elborzadhatnak az egykori bányászati tevékenység okozta tájseb méretén, mely gondosan el van rejtve az avatatlan szemek elől.
Felhívom a figyelmet, hogy a meddőhányó töltésére mindenki csak saját felelősségére, és nagy körültekintéssel másszon fel, mert kifejezetten balesetveszélyes. Gyerekekkel egyáltalán nem ajánlom. Csapadékos, csúszós időben, vagy viharos, szeles időben senki ne próbálkozzon. Nincs lekerítve, se kitáblázva, de a terület lezárt bányaterület, és jelenleg is rekultivációs munkálatok zajlanak rajta. Munkavégzés közben senki ne lépjen a területre.
Innen visszafordulunk és az utunkat dél felé vesszük, ahol közelebbről is megtekinthetjük a valamikori Vasas Bányaüzem ékkövének,
Petőfi aknának a megmaradt létesítményeit. A telephelyet a bányavagyon hasznosító korábban privatizálta, értékesítette, és jelenleg magán kézben van. Több kisebb cég üzemeltet itt telephelyet, így az üzem területére nem lehet belépni, csak a kerítésen kívülről lehet szemlélődni. Tovább haladunk a Petőfi aknai buszforduló felé, mely a helyi járatú busz végállomása (ha valaki nagyon unja a dolgot, és a vége előtt feladná, itt várhat egy buszt, amivel eljuthat Pécsre).
A kitartóbbak folytathatják az utat a zöld kereszt turistautat követve, dél-nyugat felé. Az útvonal a vasasi S és R utcák irányába halad tovább, mely terület korábban a bányaüzem magas beosztású dolgozóinak, az üzemvezetőknek, a bányamérnököknek, vezető vájárok családjainak adott otthont (Flórián telep). A múlt fénye mostanra erősen megtompult, és a környék sajnálatos módon inkább a település szegregátumává alakult. Itt már csatlakozunk a
Mecseki Szénbányász Emlékút jelzett ösvényéhez, mely egy rövid szakaszon együtt halad a zöld kereszttel. Ahol az emlékút és a turistaút elágazik egymástól megtalálhatjuk az
5. és egyben utolsó multipontot, mely megadja számunkra végső információt a fizikai láda megtalálásához.
N 46° 9,029' E 18° 19,224' 281 m [GCVBK-5]
A túraútvonalunk innen déli irányba folytatódik a bányász emlékutat követve, mely először egy újabb rekultivált meddőhányó mellett vezet el, majd északi irányból visszavezet minket a településre. A megadott helyen az útvonalról letérve, feljuthatunk a meddőhányó tetejére, ahol különleges panoráma fogad minket a tájképet uraló, méltóságteljes három hegyre, Köves tetőre, a Hármas hegyre, és a Zengőre feltekintve. A meddőhányó mára már erősen elbozótosodott, de a jelölt úton gond nélkül megközelíthető. Aki esetleg máshol próbálkozik a tetejére feljutni, annak csúnya dzsungelharc lesz a vége, ezért ezt nem javaslom. A meddőhányó tetején kis tisztás fogad minket, és egy vadászles is található itt, de sajnos ez az utóbbi időben lakattal le van zárva. Ettől függetlenül a talajszintről is szép kilátásban lehet részünk és kis szerencsével talán a fizikai ládát is megtalálhatjuk a környéken.
Végül a településre beérve túránk a Toboz, majd a Bethlen Gábor utcákon halad, és egy kis rövidítéssel az 1965-ben épült
Vasasi Általános Iskola mellett halad el. Ezt követően visszaérkezünk a kiindulási pontra, vagy az iskolánál szintén várhatunk egy helyi járatú buszt is. Én kifejezetten javaslom a visszatérést a Szent Borbála emlékparkba, ahol érdemes jobban elidőzni, és alaposabban megnézni a kiállított emlékeket. Gyerekes családok részére a park közelében egy kisebb játszótér is rendelkezésre áll.
Érdekes, különleges, vagy éppen szép helyek:
N 46° 8,147' E 18° 19,678' 212 m [GCVBK+Szent Borbála Emlékpark]
N 46° 8,166' E 18° 19,798' 194 m [GCVBK+Bányász TC sportpálya]
N 46° 8,525' E 18° 19,688' 225 m [GCVBK+Búzaberki erdei rét]
N 46° 8,395' E 18° 19,853' 230 m [GCVBK+Bányász emlékmű (rom)]
N 46° 8,994' E 18° 20,134' 263 m [GCVBK+Hársas telep]
N 46° 9,359' E 18° 19,958' 297 m [GCVBK+Rét+Pano]
N 46° 9,203' E 18° 19,569' 263 m [GCVBK+Petőfi-akna]
N 46° 9,585' E 18° 19,415' 312 m [GCVBK+Bányagödör+Pano]
N 46° 8,755' E 18° 19,275' 278 m [GCVBK+Letérő a meddőhányó teteje felé]