Vácról hazafelé tartok és gondoltam megállok a ládát megkeresni. Egy behajtani tilos tábla állja utamat. Nosza lerakom az autót és gyalog indulok tovább a 32 fokos tűző napon. Még szerencse, hogy kalap és víz volt nálam. A területet könnyen meg lehet közelíteni. Miközben a rejtek felé haladtam, lövéseket hallottam. Kicsit megijedtem, de azért továbbmentem. Nagyon szép rétre jutottam, a közepén az öreg tölgy igen megviselt állapotban. Szegénynek a fél teste betonnal van kiöntve.
A fegyverropogás tovább tart és egyre hangosabb. Fele sem tréfa. Nézelődés és pihenés kizárva, irány a láda. Na itt már problémák vannak. A láda környékét könnyen meg lehet találni, de a ládát már egyáltalán nem. Az aljnövényzet gyakorlatilag áthatolhatatlan. Fél órányi bozótvágás és hadakozás a szúnyogokkal, bögölyökkel, és mindenféle csípő, szúró rovarokkal következett. Mikor már tele voltam csípésekkel, nemcsak a rovaroktól hanem a rengeteg csalántól is, feladtam. Kb 2 tucat négyeztméternyi területet átkutattam, túrtam, csúsztam-másztam, de eredménytelenül. Rádadásul a vadászok is egyre közelebb értek. Nem mertem megkockáztatni, hogy véletlenül eltaláljanak így visszaindultam a behajtani tilos táblához.
Itt három ház áll és az egyik lakója udvariasan közölte velem, hogy nem lett volna szabad bemennem a területre a vadászat miatt és különben is ez magánterület (vadásztársaságé). Én is udvarias ember lévén elnézést kértem és porfelleget hagyva magam mögött távoztam.
Szép-szép, csak rettentő nehéz megtalálni, plusz a magánterület miatt elég kényes és veszélyes is.
Az elrejtőre bízom, hogy elfogadja-e a keresésemet.