A Bükkből hazafelé-jövet útba ejtettük.
Szoktam néhányszor arra járni, soha nincs ott senki, de most pont az emlékmű előtt parkolt egy debreceni cég autója.
Emiatt, nomeg a cudar idő miatt hátulról közelítettük meg a helyszint, direkt a ládára utaztunk.
Borzasztó nagy szél volt. Leleményes nejem, Marica egyből észrevette a rejteket, én még a szélnek feszülve tovább mentem volna.
Gyorsan logoltunk, és már távoztunk is volna, de akkora volt a szél, hogy Dani közölte: ő megfullad, nem kap levegőt
Ezért aztán rükvercben gyalogoltunk vissza az autóhoz a tarlón át.
Csináltam 2 fotót az autó mellől.
Aztán elindultunk
GCPIPA és Debrecen irányába...
Bocsi, hogy ilyen gyorsan lerendeztük!
Kösz a rejtést!
Üdv: mato és családja Debrecenből