GCOROK
Krisz' konferencián volt Tihanyban, gondoltam meglátogatjuk a gyerekekkel, és hazahozzuk szombaton. Ja és persze összeszedjük azt a néhány ládát, ami arrafelé kimaradt a nyári nagy balatoni ládamarathon alkalmával, vagy azóta termett.
Munka után tudtunk csak nekiindulni, így jócskán sötét lett, mire Veszprém közelébe értünk. Az örökbefogadott fák között még csak-csak megtaláltuk a megfelelőt, de a második pont levadászása már komoly nehézségekbe ütközött. A terepet semennyire nem ismertük, látni semeddig se lehetett, így igen nehéz volt megtalálni, hogy egyáltalán milyen irányból érdemes közelíteni. Az első földút, amin befordultunk mindenféle felszántott táblák mellett vezetett, és addig kacskaringózott, míg jó egy kilométer után dolgozó munkagépekbe (traktor?) futottunk, amik közül az egyik totál elállta az utat, és látszott rajta, hogy egy darabig már nem fog onnan elmozdulni. Hangulatos tolatás következett a kövekkel tarkított bakhátas úton, míg nem végre sikerült megfordulni, és visszajutni az aszfaltos főútra. Igazából majdnem feladtam, de adtam még egy esélyt, és a következő út már megfelelőbbnek bizonyult. Igaz a fű és a gaz magasabb volt az autónál is, de felküzdöttük magunkat a vízműig. Viki meglátva az éjszakai erdőt közölte, hogy ő márpedig oda nem megy be, és tartván a szavát, inkább kint maradt egyedül, míg mi Gerivel felderítettük a rejteket. Talán mégis velünk tartott volna, ha elmondom neki, hogy nekem meg az járt az eszemben, mit mondanék két állig felfegyverzett nemzetbiztonsági úriembernek, ha megkérdeznék, mi a szösz keresünk is valójában az éj közepén zseblámpákkal a vízkészlet mellett. Szerencsére a kutyát sem érdekelte.
Az új Balaton térképen talán fel sem tűntek volna az örökbefogadott fák, ha ez a multi nem vezet ide, és - bár ezerszer jártam már arra - kötve hiszem, hogy bármikor is megálltam volna széttekinteni a hegyen, ha nincs ott a láda. Pedig a kilátás az éjszakai fényekkel is csodás, csak éppen a veszprémi körgyűrű nem az a hely, amiről az embernek a nézelődés jut az eszébe, csak a rohanás, mindig az a rohanás.
Viki, Geri, (Krisz'), TZ